Na, örvendezzetek, mert itt jön az ige második felvonása a Nippon Kogaku háztájékáról. Megnézzük mit kapni az örök ellenségnél.

Itt az első rész, annak aki használt Canon DSLR-t szeretne.

Diszklémer:

"Az árak 2014 nyarán érvényesek- azt tükrözik, átlagosan mennyiért lehet az adott géphez jutni, más kérdés, hogy sok eladó jelentősen túlárazza a portékáját, mert képtelen elfogadni az értékcsökkenés fogalmának realitását. Ha oda kerülünk, mi ne legyünk ilyenek."

Hosszú lett és tudom, hogy te is ugyan olyan lusta vagy mint én, így még itt az elején megmondom a frankót:

Ha nem vágyunk másra, mint a lehető legolcsóbban tükrösgéphez jutni, akkor itt az eszköz a fillérbaszós D50/D70 képeben- kóstolónak jó lesz, s 25 ezerből megússzuk, sőt ha türelmesek vagyunk még egy alapobjektív (18-55 vagy valami régebbi fényerőtlen FF) is belefér ennyiért a keretbe.

Ár/érték bajnokként a D5000, a D90 és a D300 gépeket ajánlhatom nyugodt szívvel. A mai napig vállalható gépek, nem elromlósak és nem esnek kétségbe, ha csak egy 50 wattos lámpa világítja meg a stripperlány idomait a kedvenc bárunkban. D5000-t 50-60 mátyásért, D300-at akár már hetvenezer környékén kapunk. D90- Nomen est omen: 90 ezer Forintért vághatjuk zsebre. Tipikus esetek a Boldogan éltek, míg meg nem halt bennük a zár (vagy valami más) esetre. Meg kell venni, örülni és használni őket. Az 5100 is jó választás, a szenzorából kifolyólag, s nem is lesz vele gondunk- szintén 90 ezer környékén. Ajánlható még a 3100 is, ha kicsit újabbat akarunk mint a fentiek, képminőségre itt sem lesz panaszunk, csak a kidolgozós nem annyira örök életű.

Na, de nem ilyen egyszerű a dolog, van egy csomó alternatíva- bár koránt sem olyan vonzóak, mint a fenti 5 gép. Lássuk hát a bővített verziót.

Vágjunk is bele, kezdjük a kicsiknél- őket kapjuk meg a legolcsóbban:

(Megjegyzés: a Nikon nem olyan logikus a gépek elnevezésében mint a Canon, illetve itt érdemes megjegyezni, hogy a belépőszintű Nikon vázak, a D50 kivételével, mind hiányolják a beépített fókuszmotort, ami miatt a mai napig népszerű AF-D jelölésű objektívek, meg a külsős gyártók /Sigma, Tamron, Tokina, Quantray stb/) beépített fókuszmotorral nem rendelkező objektívje, csak Manuálnővér üzemódban működnek ezekkel a gépekkel. Értsd, neked kell Kézzel állítani az élességet ezekkel. Nikonnál AF-S, AF-I (ez nagyon ritka) jel díszeleg azokon, amik automatán állítanak élességet ezekkel a vázakkal, a harmadlagos gyártóknál kicsit bonyolultabb a helyzet, így ott külön kell ellenőrizzük van -e benne AF motor, ami kommunikál a vázunkkal (itt a Google lesz a barátunk).

Kezdőlányoknak tökéletes lehet a D50

Nikon D50: 2005-s kiadás, kb ugyan azt tudja mint a D70, csak kisebb és olcsóbb volt, meg pár extrát kihagytak belőle, úgy mint a felső státusz LCD világítást- éjszaka marhára hasznos, ha nem a barbis zseblámpánkkal kell megnézni mit tekergettünk el- mélységélesség ellenőrző gomb (na ezzel most jól odabaszott a Nikon, hogy kispórolta!), 1 tárcsa, kicsit butább fénymérés. 6 Mpixel, 5 fókuszpont, ISO 200-1600-ig használható szenzor, de ugyan úgy CCD, így kevés lesz a tudománya, ha nem a legkeményebb déli napsütésben akarunk tájfotózni. Ilyennel kezdtem a pályafutásom, szép emlékek kötnek hozzá, bájos darab, de mára már nagyon elkophatott mindene. A zár/ tükörmechanika 40-50 ezer képig szokta bírni, de kirívó esetek azért vannak- azért 80k-val a belsejében ne vegyük meg. Még van benne AF motor és felső státusz LCD, ami ezután kikopott az alsó szegmensből- mindkettő nagyon hasznos. 22-30.000 Ft környékén hirdetik, annyit meg is ér, ha itt kezdjük a DSLR pályánkat.

Nikon D40: most komolyan, még mindig azt az átkozott 6 Mpixeles CCD szenzort kapta, mint a D70 (2004), pedig itt már 2006-ot írunk. Sőt mint a Pentax, Konicka Minolta, Samsung korabeli(régebbi) gépei- pedig annyira azért nem egy nagy eresztés- nem a megapixel miatt, hanem mert úgy termeli a zajt, mint egy kecske a...  ....bogyót. Megint kisebb lett mint az előd D50, ebből már kispórolták fájó dolgokat is, mint a státusz LCD, AF motor, 2.5 FPS-t tud. Egyetlen előnye, hogy újabb, nem lesz annyira agyonhasználva mint az előzőek, meg végre szignifikánsan javult az LCD mérete, minősége. Ja meg nem bír annyit az akksija mint a régieké. 30-35.000 Forintért vesztegetik- hát izé, talán inkább egy keveset használt D50 ennyiért- képben ugyan azt tudja, de legalább meg lehet fogni, meg abban van AF motor.

Nikon D40X: ugyan az külső mint a sima Negyvenesé, de ebben már újabb, 10 Mpixeles CCD szenzor dolgozik A D80-ból származik). Meg kicsit jobb sorozat (3FPS). Kisebb újítások még vannak, de nem számottevőek- 30-35.000 Ft-ért mennek, úgy mint a sima- ha már a kettő közül kéne választanom, ezt venném, de csak azért mert újabb, ergo hamarabb akad a horogra keveset használt példány.

Nikon D60: 2008-at írunk, a D40X kicsit frissített kiadása, új képfeldolgozó rendszerrel és változatlan felbontású (10Mpixel) ami picit jobb képminőséget ígér. Kapott vibrátoros szenzortisztítást, ami akár még jól is jöhet, meg pár csilivili funkciót. AF, fénymérés, akksi kapacitás hasonló mint előtte, ne várjunk egyiktől se csodát, de teszi a dolgát. 30-40.000 Ft körül mennek- talán a legjobb vétel, ennyi pénzért- persze csak ha nem akarunk AF-D objektíveket alkalmazni, mert akkor felvesszük vele a szopóálarcot.

Nikon D3000: mivel 2009-ben elfogyott a számkészlet (D60 után ugye jött volna a D70, a D90- utána a D100, de olyat már régen csináltak), új jelölési rendszer után kellett nézni- így lett a D60 utódja D3000. A képérzékelő maradt a régi 10 Mega felbontású, és még mindig az a nyamvadt CCD(most komolyan, miért kellett eddig erőltetni?), de nagyobb, 3 colos LCD-t kapott, meg 11 pontos AF rendszert (a D90-től), esetleg a kezdőlányoknak szóló, beépített turista kalauzt nevezhetjük előrelépésnek, ami lépésről lépésre elmondja hogyan nyomjuk meg a gombokat és azok mit jelentenek (kackac). 40-50.000 Ft-ért tehetjük a magunkévá, de az AF-en kívül ne számítsunk szignifikáns pozitívum cunamira, az elődökhöz képest.

Titkos tipp:

Megéri a pénzét, nem is túl régi és csak egy kis kompromisszumot kíván a D5000

Nikon D5000: Na végre valami! Itt 2009-ben vált ketté a legalsóbb szegmens a Nikonnál- ez már kicsit tökösebb mint a D40-60-3000 sor, 100.000 expóra tervezték a zárát, jó a fogása, és a D90-ből örökölt 12 Mpixeles CMOS szenzorával jött, (ISO 200-tól 3200ig használható, Raw-ban egész jó a teteje is, sőt 6400-ig terjeszthető ki- 1600-ig bármikor nyugodt szívvel használható), kiváló dinamika átfogással, szintén a D90-ből származó 11 pontos AF rendszerrel, 2,7" kihajtható LCD-vel, HD Videjó/lájvvjú, csendes mód meg zabszalma.  Lófasz meg estifény az a 50.000 Forint amiért már hozzájutni, 65-ért már a legjobbakat vágják hozzánk. 55-65 között bukkanhatunk rá a korrekt darabokra. Szépséghibája, hogy ebben sincs AF motor. Ciki- de legalább ma már vannak olcsó és jó AF-S objektívek, nem úgy mint a D40 idejében. Ha van egy bő ötvenesünk egy Nikon gépre, hát őt vegyük!

Nikon D3100: a legalsó szegmens 2010-ből, mindent tud, amit akkor a marketingosztály megkövetelt: szép LCD, liveview, full HD videó-ehhez dedikált gomb, csinos pofi,14 megapixeles felbontás. De ami nekünk fontos, végre ez is megkapta a CMOS technológiát és a vele járó zajtalanságot (a CCD-hez képest persze), meg 11 pontos AF rendszer dobog a keresőjében. Családanyák is elboldogulnak egy ilyennel, nem fejtörő a kezelés. Persze fergeteges ergonómiára ne számítsunk, ez sosem volt az a kategória. 60-65.000 Forintba kerül, egyáltalán nem elavult, ellenben megéri az árát.

Friss hús, 100 rongy alatt és még ajánlható is D5100

Nikon D5100: szintén megér egy misét, a 16 megás CMOS szenzor, amit a D7000-ből örökölt. Legjobb képminőséget biztosítja a brancsban, sőt az egész cikk gépei között- főleg magasabb érzékenységen veri kenterbe a többieket. ISO 6400-on is merném használni, 3200-ig meg szinte bármikor fel lehet tekerni és embertelen ISO 25600-s tartományra is ki lehet terjeszteni- persze az már annyira nem kajak, de ha épp egy Alien-t akarunk lekapni, miközben jó igényesen Fekete Pákót zabálja egy beomlott uránbányában, akkor hasznos lehet. Amúgy kb ugyan azt tudja mint az előző széria (AF, sorozat, forgatható kijelző), csak bénább a fogása illetve jobb videjót csinál. 85-95.000 Ft között adják, sőt még boltban is lehet kapni, 120 ezer környékén. Ajánlott ő is!

Nikon D3200: 2012-t írunk, szinte tegnap volt amikor megjelent. A szokásos marketingakció után dobták a piacra (kicsit jobb videó, 1 FPS javulás a sorozatnál, natív ISO 6400), illetve kapott egy 24(!!!!) megapixeles CMOS szenzort- amit a mai napig nem tudok értelmezni a valós számok halmazán. Ekkora képpont mennyiséget egy APS-C méretű szenzorra sűríteni értelmetlen balgaság, marhaság, idiótaság. Nincs azaz alap kitobjektív, ami ennek legalább az 50% ki tudná használni, és nincs az a Feri a panelkettőből, aki egy ilyen géppel akarna óriás plakátot nagyíttatni. Legalább egy 70-200/2.8 VRII, vagy egy 35/1.4 kéne elé, hogy érjen valamit az a 24 megapixel- de olyat ki csavar fel egy ilyen gépre? A megfeszített vérnyúl a kereszten! Hát tényleg ennyire benyeli a nép a marketing dumát? Ennél nagyobb parasztvakítás már csak az AA szűrő levétele volt. Szégyelljük magunkat! A trend azóta se állt le, mert kell a sokmegapixel a népnek. Akinek D3100 kell, csak húszonnégymegapixellel, az vegye ezt és legyen boldog az óriásfájlaival amin GonoszHerpeszesÖdönke pózol egy levágott halfejjel a szájában. Amúgy 75-90.000 Forintért hajítják utánunk.

Na egy kisebb idegösszeomlás után, amit minden értelmileg nem sérült olvasó elszenvedett velem együtt a 3200-s után, nézzük a középosztályt.

Nikon D100: az első félprofiknak szánt gép, ami nem blokktéglaméretű 2002-ből amit a F80-s filmes gépből fabrikáltak. Lithium akksi, 6 Mpixeles zajtermelő CCD szenzor, kicsi, 1.8" LCD kijelző, 1/4000 max zársebesség. Nem egy nagy eresztés ma, de megjelenésekor jó cucc volt, kár, hogy 2 év múlva a kistesója, a D70- bealázta, gyakorlatilag mindenben. Mivel egy őskövület, sőt még profiknak is szánták, akik aktívan használták szinte biztos, hogy agyon van harcolva, de legalább többet is kérnek érte mint ér. 30-50.000 Ft között bukkan fel, de személy szerint nem gondolom hogy annyit ér- max 20-25 ezret adnék érte, ha nem a Tajgetosz szélén ücsörög, széjjelvert burkolatában.

Nikon D70/S: a Nikon által gyártott első, a pórnépnek szánt gép. Mint fentebb említettem, szinte mindenben megelőzi profibb testvérét, bár az érzékelő ugyanaz a 6 megás CCD, csak nem olyan erős AA filterrel. Jobb max zársebesség (1/8000), jobb vakuszinkron (1/500), kicsit jobb LCD-főleg az S verziónál ami 2" LCD-vel jött, meg kicsit gyorsabb mint a sima, és még olcsóbban is adták mind a Százast. 5 Af pont,  3fps, 2 tárcsa. A szakik szerint 50-60.000 expót bír a zár, utána megcsappannak az esélyei. Pentaprizmás kereső, beépített AF motor, korrekt fogás és akksi. Anno jó gép volt, ma 2014-ben elég fapados, de exponálni még tud, ha megfelelő mennyiségű fény áll rendelkezésére nem is csinál rossz képet- de ISO 800 fölött megáll a tudomány, főleg jpg-ben. 25-35.000 Ft-ért lehet hozzájutni. Nem rossz cucc, de már elég koros- csak kezdőknek, vagy nagyontartalék váznak!

Nikon D200: na annak idején, 2006-ben igencsak pro gépnek számított, tudott mindent ami csak kellett egy haladó felhasználó számára. Időjárásálló magnéziumötvözet váz, jó fogás, jó kereső, aránylag gyors sorozat (5FPS), 10 megapixel (sajna csak CCD), 11 pontos af rendszer, jó fénymérés, Ai objektívekhez való gyűrű, strapabíró 100.000 expót gond nélkül kibíró zárszerkezet. Nem rossz cucc, nem rossz cucc, ISO 800-ig bőven használható, utána már csak kompromisszumokkal. Itt jelentkezett először a felsőbb kategóriás Nikonok típushibája, a markolat gumijának nyúlása, ami szinte elkerülhetetlen- néhány tízezer forintért cserélik. Ha azt nézzük ez egy felsőközépkategóriás gép, nem rossz az a 70-80.000 Ft, amiért mostanság árulják, de ha csak a végeredményt vesszük figyelembe, mégpedig, hogy kevesebb pénzért jobb képminőséget kapunk (D5000 ≈ 50.000 Ft) akkor annyira nem nagy biznisz.

Nikon D80: 2006-ból származik, kicsit pofásabb D70, nagyobb LCD-vel, 10 megás szenzorral, SD kártyát szív magába, D200-ból örökölt Af rendszerrel meg fényméréssel, s a képfeldolgozó szofterreé meg keresővel. de már már csak az 1/4000-s minimális záridőt tudja, 1/8000 helyett. Ciki, de ez van. Mit gondolunk, milyen képérzékelő van benne? Hát persze, hogy CCD! Pfúj! Minden esetre nem olyan rossz gép, most pl hirdetnek egyet 142.000 expóval- ami jelzi, hogy már tartósabb a zárszerkezet mint a Hetvenesben. 35-től 50 ezerig vesztegetik őket.

Titkos tipp 2: 

Mi az, fekete, kis pirossal és fehérrel, ha feldobod és leesik nem kell eltemetni? Nikon D300

Nikon D300: a középkategória (félpro) királya volt 2007-ben, nagyon baba gép- 12 Megás CMOS lapka, ISO 200-3200 tartomány, 6FPS sorozat, strapabíró fémváz, élőkép, jóféle LCD és 150 ezer expóra tervezett zár, 51 pontos AF rendszer, jó fénymérés. Mindenben felülmúlja az elődöket. Mindenben. Így 7 év eltelte után mai napig használják igen komoly cégek és profi fotósok, mert ez egy tökös cucc- egy baja van, mint minden Nikonnak: Jpg-ben sárga árnyalatba hajlanak el a színek (fehérek), a tördelők gyűlölik is- bár magára vessen az, aki egy ilyen masinát Jpg-ben használ, mert Raw-ban simán korrigálható. Szent habakuk! Ma az induló ára 65.000 Ft! Najó, ennyiért még csak a leghasználtabbakat (150-200 k expó) vagy kis nyűggel rendelkezőket kapjuk meg, de 90-100.000 Ft-tól már a közepében turkálunk, 120-ért meg az alig használtakat hajigálják. Egyértelmű a választás azoknak, akik a strapabíróságot kedvelik és a (fél)profi kategóriára esküsznek. (PS a guminyúlás őt is sújtja!)

Titkos tipp 3:

Ár érték bajnok volt már megjelenése pillanatában is, ma meg méginkább. D90

D90: ez egy olyan gép, ami minden fityinget megér, amit ráköltünk. 2008-as kiadás, úttörő a maga nemében- a világ első DSLR-gépe ami videó felvételt kínál- ráadásul HD-t, de nem ez a fő vonzereje (legalábbis remélem): papíron ugyan olyan 12 megapixeles CMOS szenzor van benne mint a D300-ban, gyakorlatilag egy másik típus, ami magasabb érzékenységen elpicsázza a nagytesót. Ezen kívül egy tök jó gép, kézreálló vázba csomagolva: 200-3200-s érzékenység tartomány, s nem kell féljünk felcsavarni ha leszáll az éj. 4,5 FPS sorozat, 100.000 expóra tervezett zár- ami akár jóval többet is elcsattoghat- szépebb kijelző és kereső mint az elődnél. Summázva: egy valódi középkategóriás gép, ami képminőségben veri a nagy öregeket (D200, D300, meg az Egyszámjegyű vázak), persze kezelhetőségben és kialakításban nem érhet fel hozzájuk. Talán a legjobb vétel, amit 100.000 Ft-ért, de inkább alatta kaphatunk (80-110.000 Ft között mozognak). Uccu neki!

A felső osztály:

Szarügy, de szívem szerint nem tudok megnevezni egyetlen ex-zászlóshajót sem, amit magamnak megvennék ebben a kategóriában. Nem azért, mert nem lennének jó gépek, hanem mert adott pénzből tudnék olyat venni, ami korosodó fémtestüket játsznyi könnyedséggel küldi a porba, hamvas CMOS lapkájával és feldolgozó szoftverével. Azért nézzük mi van a piacon azoknak, akik a megjelenésre adnak.

Nikon D1/H/X: 1999-ben debütált sorozat, masszív vázban már fénykorukban sem túl jó aksikkal, mai szemmel miniatűr kijelzőkkel, 2,7 (D1/H) 6 (X) megapixeles CCD szenzorokkal, 3 FPS sorozattal meg ilyesmi. Amint megjelent 2001-ben a Canon 1D nagyobb szenzorával, kenterbe verte a Nikonokat, az 1DS meg főleg- felépítésben igen, de semmi másban nem voltak egy ligában- persze csak ha a puszta számokat nézzük. Azért képelni lehetett velük, főleg, hogy igazi fényképeszek használták őket.  Max gyűjtőknek ajánlanám, de nekik meg úgy is felesleges. Amúgy 40-50.000 Forintért árulják.

Nikon D2H/Hs/X/Xs: ha már nem tudta felvenni a versenyt a Nippon Kogaku a Seikikōgaku kenkyūsho-val, legalább különféle típusok számában lenyomta az ősellenséget.

A H illetve a Hs a sportfotónak lett szentelve, 4 megapixellel meg 8Fps sorozattal, jó AF rendszerrel, nagyon béna magas ISO teljesítménnyel (kissé ciki, hogy a 2 év kellett hozzá, hogy a Nikon kihozzon egy gépet ami megpróbált konkurálni az Canon 1D-vel, ami 2001-s). Persze az ergonómia, a jó sorozat és AF meg a profi kialakítás azért a mai napig megállja a helyét, de ami a legfontosabb lenne, képminőségben nem rúghat labdába 2014-ben. Persze van az a felhasználási profil, amire jó lehet (nappali sportesemény), de elég szűk az a réteg, akinek megteszi. 65-70.000 Ft-ért próbálnak megszabadulni tőle.

Nagy pofája van, de a ringben középszerű

A D2X és Xs 12 mpixellel jött, ez már ugyan CMOS érzékelős, de még mindig APS-C méretű és a képfeldolgozó rendszer sem kezeli túl jól kevés fényt. 11 pontos AF, 5Fps meg minden. Hát izé, 2004-ben a 12 mega igazán komoly fegyvertény volt, de csak alacsony érzékenységen tudott ligában maradni a Canon 1Ds-el meg az 1D mk2-vel, arról nem is beszélve hogy azok nagyobb illetve sokkal nagyobb szenzorral rendelkeztek (amit ugye nem kell megmagyarázzak, hogy miért is jobb?). A 1Ds Mk2 meg egyenesen lesöpörte a pályáról. Űrtechnika mi bazmeg? A NASA-nak azért jó volt, mert mégiscsak felvitték az ISS-re, meg ide-oda, szóval annyira azért nem szar cucc, csak ha van jobb olcsóbban, akkor miért ne azt? Irtózatos 160.000 Ft-ért (vagy a felett) kínálják, de néha lekacsintgat az áruk 100 rugó környékére- annyit azért még megérhet annak, akinek kell a tökös kialakítás, a 12 megapixel, de nem megy ISO 800 fölé (többet nem is tud kicsikarni magából). Százhatvanat ma nevetséges volna kiadni érte, amikor egy baba D300 megveri a Sötétben (meg mindenben) olcsóbb, könnyebb és jó eséllyel kevésbé használtabb. Kinek éri meg mégis? Akinek kell a tankszerű kialakítás, profi ergonómia, 12 mega és csak alapérzékenységen használná. Kik ők? Hát a tájfotósok és a stúdióba zártak. Ja meg persze a papapapapapartyfotósok, akik a piacon vett tökeredeti Dolce & Gabbana napszemcsijükben feszítenek a dizsi előtt az éjszaka kellős közepén és a tinibukszákat vakuzzák telibe a kínai vakujukkal.

A választás megint ránk van bízva:

- ha fillérbaszós gépre vágyunk, akkor a D50 és a D70 nem túl lezúzottan megteszi, tanulgatni jók lesznek azok is, illetve azért is olcsóbbak mint a hasonszőrűek, mert több olcsó objektív közül válogathatunk, hiszen van bennük AF motor.

-ha minél kisebb méret kell, ellenben jó képminőség meg a sok sok fotózáshoz nem igazán kapcsolódó képesség (pl videó) akkor D3100/ D5000/ D5100 trió közül lesz valamelyik a nyerő.

- ha kicsit komolyabbat szeretnénk, ami nem esik ki a kezünkből és még egész jól is kezelhető, akkor a D90 lesz a mi gépünk.

- ha pediglen az elpusztíthatatlanság felé kacsintgató gépre vágyunk, akkor vadásszunk le egy közepesen lehajtott D300-t.

A többi? Van az a pénz és makulátlan állapot, amiért megérheti őket választani, de nem sok logikus érv szól mellettük.

Na, úgy alakult, hogy kölcsönkaptam egy Sigma 24-70/2.8 EX DG-t csillaghullásfotózáshoz, sőt kompletten egy ugyan olyan 1D mk2-vel, mint a sajátom- csak abban fele annyi expó sincs mint az enyémben, érződik is rajta- mert fizikailag rágyógyult az aranyos. Gondoltam kelleni fog az a plusz 1 blendényi fényerő ha már asztrofotó a téma, de egy ilyen gyönyörű teliholdas meteorzápornál végül nem használtam ki az előnyt. Sebaj, legalább kicsit barátkoztam a Sigmával.

Mit kell róla tudni?

Még a '90-s években tervezték, filmes gépekhez, (így evidens, hogy a mai FullFrame-ekkel is megy), azoknak akik nem szeretnének a gyári optikákért egy nagyobb vagyont otthagyni, csak egy kisebbet. Fix 2.8-s fényerő, masszív felépítés, instabil AF, átlagos képminőség jellemzi. Nagylátónál még egész jó, főleg közelre, de 70mm-nél már jelentősen visszaesik a felbontás. Peremsötétedése is van, nem gyengén- bár engem pont hidegen hagy- az AF teljesítménye már kevésbé. Nálam mozgó ojjektumnál 10/3 az élesre állított képek aránya- pl.: kutya fut, szemből, esetleg oldalról, sok fényben- kevésben nem állt módomban tesztelni, de gyanítom ott még rosszabb az arány. Statikus témánál is sokat gondolkozik, míg élesre áll- bár ez témafüggő. A háttérmosása ellenben szép, nagyon is, a közel pontja pedig fergeteges, 40cm!

Itt egy cuki gif, aminek igazából semmi köze semmihez, de legalább cuki. 24mm;  f 2.8; ISO 640; 1/320

Ekkora képből ugyan nem derül ki, hogy mit tud, de ha nagyobban néznéd azt látnád, hogy 24mm teljesen nyitva egész jóképű, meg szép bokeh-t csinál.

70mm, f 2.8: nyitva viszont nem túl meggyőző, kifejezetten lágy- a plastic fantastic 50/1.8 jobbat produkál tágra zárva. Bár lehet én vagyok elkényeztetve, Canon Fixekkel meg L-s obik miatt.

Verdikt:

Hát izé, nem akarom nagyon lehúzni szegényt, de nem cserélném le rá a 24-105-öt, még ha 2.8-t tud, akkor se. A fitymacsattogtatós AF/MF kapcsoló kissé fura, de nem megszokhatatlan- ellenben a lágyság meg a bizonytalan AF zavaró számomra. Mondjuk az mellette szól, hogy ha tényleg kell a 2.8, akkor tökmindegy milyen lágy a rajz, legalább megvan a kép- meg sötétben annyira azért nem szúr szemet. Rekeszelve biztos jó, de az ember nem azért vesz fényerős objektívet, hogy szűkre húzva használja- legalábbis általában. Sok hírt hallani a back/front focus-os példányokról, ami tovább rontja a renoméját. Kb ugyan azt hozza mint a Tamron 28-75/2.8, csak kicsit drágábban, masszívabb felépítéssel. Nem rossz objektív ez az áráért (70-85.000 Ft között mérik 2014-ben, többet ne adjunk érte), ha együtt tudunk élni a gyengeségeivel.

10/6.5

Kinek ajánlanám?

- aki nem akar 200 ezer felett költeni, nagy pixelsűrűségű Fullframe vagy Aps-h érzékelővel rendelkezik, de kell a fényerő és a zoom rugalmassága, elvan az átlagosnál gyengébb Af performansszal és kell neki egy mindenes objektív- szigorúan nagy érzékelőre (újfajta sokmegapixeles Aps-c-re meg ne próbáljunk ilyet venni- inkább Tamron 17-50/2.8)

Mi van helyette?

Tamron 28-75/2.8; 60-70.000 Ft

Canon 24-85/3.5-4.5 USM; 45-55.000 Ft

Canon 28-135/3.5-5.6 USM; 55-65.000 Ft

Canon 28-80/2.8-4 L; 85-120.000 Ft (ritka darab, meg kissé túlárazott)

Ugye a többi L-t nem kell leírjam?

Na, mivel alapvetően lusta ember vagyok és mivel egyre többen kérik ki a tanácsomat, mit vegyenek N- összegért, így inkább ide összeírom aztán majd ezt linkelgetem- meg aztán ti linkelitek tovább az okosságot. Nem szentírás, csak a véleményem, úgy, hogy több tucat fényképezőgép és objektív adásvételét bonyolítottam le saját, vagy más részére, közel 6 év alatt- közben használtam is őket, a sajátokat munkára is. Vitatkozni lehet majd, legfeljebb jól arconnevetlek.

Az árak 2014 július havában érvényesek- azt tükrözik, átlag mennyiért lehet az adott géphez jutni, más kérdés, hogy sok eladó jelentősen túlárazza a portékáját, mert képtelen elfogadni az értékcsökkenés fogalmának realitását. Ha oda kerülünk, mi ne legyünk ilyenek.

Alapvetően a két nagy márkával foglalkozik majd a cikk, persze vehetsz Pentax/Sony/Olympus stb. gépet, más kérdés, hogy alkatrészt/ kiegészítőt nem fogsz hozzájuk túl sűrűn találni, illetve aki rendszerben gondolkodik, nem akar különcködni miniatűr különbségekért, meg nem bújuk az "életérzés" buja szava mögé.

Egyelőre csak a gépeket nézzük, objektív majd máskor. 

Lássuk mi van a lista alján: 25-50 ezer forintért juthatunk hozzá az első valamire való gépekhez. A lista bő, nagyon is, nézzük hát mit érdemes:

Kezdjük a Canon háztájékán:

Alsó szegmens:

Egy rakás 3 és 4 számjegyű váz (350D-től kezdve az 550-ig, néha befigyel egy-két 600-s is száz rongy alá, no meg a 1000D, 1100D is itt tanyázik).

 Egyik sem szenved komoly típushibától, de megbízhatóságuk nem éri el a haladó gépekét. Expógomb, zár, tárcsák, gombok mind hajlamosabbak egy kicsit a leromlásra és a felépítésük sem olyan tökös mint egy harckocsié.

Ha már ki kéne emelni közülük valamit, akkor a 350D-t megemlíteném. Fapados, 8 megás, kis kijelző, béna fogás, semmi extra, teszi a dolgát és mindezt olcsón, 20-30 ezer pénzért, már ha van- mostanság ritka lett, mert koros darab, elhasználódtak, de 20 rongyot simán megér. Ellenben a 400D-ből állandóan van jópár a piacon, kezdetnek pont megteszi, az átlag 40 ezres árával.

Netán egy jó 550D-t valaki? Elterjedt, 18 megás CMOS szenzor dolgozik benne, (ugyan az mint a 7D-ben is), tud videjót (már akinek számít, nekem nem nagyon), használható 3200-s ISO, átlagos AF, szép nagy a kijelzője.  65-80 ezer forintért már lehet kapni. Egy ilyet szoktam tartalékba kölcsönkérni, ha olyan a buli, hogy 1 gép nem elég- nekem átjött, megéri a pénzét.

Jellemzők és árak:

350D: semmi extra, 8 mpixeles szenzor, 7 pontos AF, kis kijelző, béna fogás, ellenben strapabíró zármechanika jellemzi. Gumibékás expógomb (csakúgy mint az összes többi 3-4 számjegyű váznál) ami hajlamos az elkoszolódásra, elromlásra. Fényt leképezni jó, még ha 2005-ben is látta meg a napvilágot.  20-30.000 Ft

400D: kapott egy kis faceliftet, nagyobb kijelzőt, 10 megás szenzort és nem túl hatékony szenzortisztítást, no meg egy 9 pontos AF rendszert. Mostanság sok van a piacon, nem rossz gép az áráért. 35-45.000 Ft

450D: újabb ráncfelvarrás 2008-ból, 12 megás szenzor, 3,5fps- sorozat, és beköltözik a Live View a gépbe. 50-60.000 Ft

500D: 2009-es kiadás, 15 Mpixeles az 50D-ből örökölt szenzor, már Iso 3200-as max érzékenység, amit ki lehet terjeszteni 12800-ig(!!), jobb kijelző, 1080P-s videó, beépített mikrofonnal. Bagó érte az a 60-75.000 Ft amiért hozzájutni.

550D: a 7D-ből örökölt 18 Mpixeles szenzor, megint csak frissített kijelző, kicsit jobb videó, megújult fénymérés, 2010-es kiadásban. Pár ezer expó használat után ki merem jelenteni, hogy nem rossz cucc, a pénzét simán megéri. 65-85.000 Ft 

600D: 2011-ben került a polcokra, kihajtható LCD-t kapott, meg vezeték nélküli vakuvezérlést, a külcsín igen, ellenben más lényegi dolog nem változott- akinek ezek nem kellenek, mehet az 500/550D irányába. Ára jellemzően 90-110.000 Ft.

1000D: Ultrafapad, gagyi műanyagból, közepes AF, 10 mpixeles szenzor, max ISO 1600, közepes kijelző, béna felépítés- de fényképezni tud. Ilyen is volt, vagy 2 hétig, utána elcseréltem egy full-frame nagylátóra. Nem rossz gép, könnyű és könnyen kezelhető, de nagyon fapados a kiadási évéhez képest (2008). Tarcsiba elfogadnám, de nem egy strapabíró cucc. Ára 30-45.000 Ft (kivéve, amikor 50 ezret akarnak elkérni érte, ami nevetséges)

1100D:  Már nem annyira Ultrafapad 2011-ből, a lista elejéhez képest zsír új, jó eséllyel nem lesz leharcolva- 12 megapixel, ISO 6400, 720p-s videó, jobb AF és fénymérés, de a felépítés maradt a gagyi szinten. 50-60.000 Ft-ot kóstál, annyit azért simán megér.

Gyakorlatilag a fentiek közül bármelyik szóba jöhet 100 alatt, attól függ ki mennyit szeretne költeni rá. Ha a William Wallace által felszabadított skót vér csörgedezik bennünk, vegyük az éppen kapható legolcsóbbat, az is tud fényképezni, ellenben ha kell a Live-View, videó egyéb ficsőr, akkor meg csengessük ki azt a plusz többletet. Amit tudni kell róluk, ezek amatőr felhasználóknak készültek, ergo nem munkagépnek, a többségük nincs is széthajtva, de nem is mennek olyan sokáig mint a magasabb kategóriát képviselők, meg hát kisebb és sötétebb a keresőjük, nem esnek úgy kézre a gombok, s nem olyan acélos az AF bennük. Nagy átlagban a 3 számjegyűek 50-70 ezer expóig mennek, az Ezresek általában alul teljesítik őket, s korábban kell hozzájuk nyúlni.

Középkategória

20D: a második, profiknak/félprofiknak szánt digit tükrös (a 10D után) a nagy C-től 2004-ből. Ez már jöhet- felmegy rá az EF és az EFS is, sőt innentől minden kis-képkört kirajzoló gépre. Kis kijelző, jó fogás és ergonómia, közepes AF rendszer és sorozat és jó felépítés jellemzi, egy jó akksival simán elmegy 800-1000 expót egy feltöltéssel. A felbontás 8.2 megapixel, bárkinek elég, aki nem óriás plakátra dolgozik. A zár nagy átlágban 50-60 ezer képig megy el, de hallani 150-200 ezret futott gépekről is- azért ilyet agyonhasználtan nem vennék, max 30-40 ezer expóig. Ára jellemzően 25-35 ezer Forint körül alakul, többet ne nagyon adjunk érte, max ha most látta meg az első fotonokat, miután a gyárban bedobozolták.

Titkos tipp:

30D: a húszas ráncfellvart verziója, nagyobb és jobb kijelzővel, módosítatlan 8 megás szenzorral és AF rendszerrel, jobb zárral így simán elgurul 100 ezer képig, sőt inkább tovább. Strapabíró, korrekt darab 2006-ból, sok is van a piacon, alkatrész is van hozzá. Jó cucc- a zár élettartam miatt javallottabb mint a kisöcsi, a legalját 30 alatt megkapjuk a legjobb állapotúak sem mennek 50 fölött, szóval 30- és 45 ezer Ft között fogjuk megtalálni az igazit. Best buy 1.

40D: a következő változat, 2007-ből, 10 megás szenzorral, AF maradt 9 pontos, kicsit nagyobb bufferrel, kijelzővel és átdolgozott külcsínnel- ami még ma is modernnek hat, a zajkezelése kicsit fejlődött az elődökhöz képest, mondom csak kicsit. Egy nagy baja van, mégpedig a korai zárhalál, ami 16-20 ezer expó környékén éri. A Canon szerint nem típushiba, több ezer felhasználó szerint mégis. 50 és 70 ezer Forint között mérik- venni csak az utolsó szériából vennék, vagy zárcserélt és keveset futott példányt. Azért csak óvatosan.

50D: lassan, de biztosan le degradálódott az árszínvonala 100 ezer Forint környékére. Jó cucc. 15 megás szenzor, ami tud sRaw-t is, jó a fogása, felépítése is maradt a régi jól bevált masszív forma, 6,3 fps, az AF még mindig csak 9 pontot kapott, a zajkezelés, megint lépett előre egyet és a zár is jól bírja, úgy 120-150k expóig, hanem tovább. Liveview meg minden. 90-110 ezer Forintért mennek általában, néha alatta is. 2009-es kiadás. Így az ársáv tetején Erősen ajánlott.

Itt jönnek a képbe az ex-zászlóshajók:

1Ds,1Dmk2, 1Dmk2n: elpusztíthatatlan kivitelezés, ma napig elfogadható képminőség, kis kijelző, kiváló fogás, , rettentő jó AF, kiváló sorozat/ felbontás, ISO 1600-ig megfelelő zajkezelés, szép és tiszta kereső, nagy súly, nem túl felhasználóbarát gomb és menükezelés, rossz akksi jellemzi őket. Professzionális eszközök voltak a maguk idejében, sőt még ma is azok, de nem túl divatosak. A legtöbbjük sokat látott igásló, kicsit kopottak, sok expót rejt a zárszerkezetük (akár 500.000 vagy még többet elmennek), azok vették, akik pénzt kerestek vele- tehát munkagépek, ellenben ezek még egy atomháborút meg az azt követő nukleáris telet is túlélnék. A non plus ultra pedig, hogy SD és CF kártyát is kezelnek. Váó!

1Ds: az első teljes képkockás Canon gép, 2002-ből. 11 megapixel, max ISO 1250, 45 pontos AF, időjárásálló magnézium ötvözet váz, 3fps. Mindezt 100 ezer Forint körül mérik, hol sokkal több, hol kicsit kevesebb- épp még a keretben benne van. Sötétben nem túl acélos és zárat már nem cserélnek benne.

Titkos tipp kettő:

1Dmk2: ő a szívemnek szottya, a szenzora 1,3x kisebb mint egy Leica filmkocka, riport/sportra tervezték, 8.2 megapixelt tud, 8,5 fps(!!!) mellett és Iso 3200-ig kiterjeszthető az érzékenysége, de ISO 1600-ig ajánlatos csak használni- addig viszont lever bármit, ami nem full frame és nem újabb 2010-nél. Egy ilyet hajtok lassan 3 éve. Imádni való vas- ő izé alumínium/magnézium ötvözet. Kegyetlen, és nem csak a súlya. 80-tól 130.000-ig kérnek érte, rendkívül állapotfüggő- amit már csak a szigetelőszallag tart össze, vagy kisebb nyűgje van, netán több benne az expó mint egy random szennylapban a fedetlen kebel, simán megkapni 60-70-ért.

1Dmk2n: ugyan az mint az eggyel feljebb lévő, csak nagyobb kijelzővel- kicsit drágábban adják mint a sima Mk2-est. Állítólag nem bír annyit a zárszerkezete, mint a kiskijelzősnek- mondom, állítólag- de így is több százezer expót elmegy. Ár 110-160.000 között.  Ajánlott ez is.

Lassan, de biztosan lecsorog a mágikus 100.000 Ft környékére a klasszikus 5D ára- legalábbis ami a leghasználtabbakat illeti. Rossz nyelvek szerint egy Full Frame szenzoros 20D (az AF rendszert tekintve mindenképpen). Mai napig jó képminőség, 12 megapixel (mihez nem elég? aki azt meri mondani, hogy több kell ennél, az ássa el magát egy nagyon mély pixelhalmazba) ISO 1600-ig versenyben van szinte mindennel amit ma lehet kapni. Najó, nem mindennel, de érezzük, hogy egy 2005-ös masina 2014-ben is odacsap. A tükör ki szokott esni belőle, erre figyelni kell, de a Camera kft. elvileg ingyen javítja a mai napig (típushiba). A benne lévő zár átlag 100-150.000 expónál dobja fel a bakancsot, de jó a túlélési esélye később is. Személy szerint megvenném 150k expósan is. Annyival már megkapni 100 rongy környékén- de hihetetlenül jól tartja az árát: anno 800.000 Huf környékén vették az emberek a boltokban, és ma, 9 évvel később a jobb állapotúakért elkérnek 150-160.000 Ft-ot, míg a szegény 1Dmk2 milla fölötti kezdő árával érkezett (kb. 1.1M Ft) és már jó rég kevesebbet ér a használt piacon. Azt is tartják még róla, hogy egy tejesüveget is felszigszallagozhat rá az ember, akkor is fasza képeket csinál- hála a nagy felületű szenzornak és a relatíve kis pixelszámnak. Erősen ajánlott.

Ha van pénzünk megfizetni a full frame objektíveket, a drágább alkatrészeket, az Egyes vázaknál a szar ellenben drága akksikat, és nem félünk használtságtól, nosza vadásszunk rájuk- nagyobb élmény velük fotózni és jobb képet is csinálnak mint bármi más, ezen az árszinten.

El kell hát döntenünk mit preferálunk:

Ultramini, fapad/félfapad, kocafotósoktól olcsópénzért, jó állapotban, de nem ütötték beléjük az IDDQD-t tervezéskor--> 1000D-1100D

Kis méret, ellenben évjárathoz mérten jó tudás, nem túl erős akkukapacitással, amatőr felhasználásra szánva---> 350D-től 600D-ig.

Közepes méret, jobb ergonómia, jobb AF, strapabíróság, csili-vili nélkül, 20D; 30D; (40D); 50D.

Blokktéglaméret. kompromisszumok nélküli cél a fénykép megszületésért, elpusztíthatatlanság, világverő AF rendszer és nagyobb méretű CMOS szenzor: 1Ds, 1Dmk2/n. A rettentően fontos lájvjút, érzékelőtisztítást, videjót,  übermegapixelt még hírből sem ismerő gépek ezek- de meg kell fizetni, hogy egy ex-sztár kezét fogjuk, ha javítani kell, vagy egyszerűen csak jobb objektívet szeretnénk.

5D-t meg az vegyen akinek 5D kell.

Na akkor lássuk, hogy mit hagyjunk ott a polcon:

D30, D60,: ez a kettő őskövület, amit ugyanannyiért akarnak a nyakunkba sózni, mint egy 20D-t, és lassabb, butább, gyengébb konstrukció. Egyetlen előnyük, hogy kezelik a régi Sigma objektívek rekeszvezérlését- de nem ér annyit, hogy bajlódjunk velük.

Az 1Dmk1-et azért nem preferálnám, mert még CCD érzékelős, ami csak 4mpixel-t tud, sötétben elvérzik, mint egy vietkong akinek Rambó átharapta valamely ütőerét. És lassú, de nagyon. Egyetlen előnye, hogy 1/16000 záridőt tud- ami azóta is párját ritkítja.

10D: inkább ne, 2003-as cucc, csak EF bajonettes obik mennek rá, miközben APS-C érzékelő dolgozik benne. Nagyon régi, kevés a megkímélt, zárat sem cserélnek már hivatalosan bennük. Szóval inkább felejtsük el, és hagyjuk meg a gyűjtőknek ezt is.

300D: megintcsak felejtős. Széteső tükörmechanika (kb 15000 expónál következett be), általános lassúság és nagyonkígyó ezüst szín jellemzi. Gyakorlatilag az első, halandó emberek által megfizethető DSLR-nek szánták (2004), ez érződik is rajta- mára már a végletekig elkoptak. 

Félve írom le a zárójeles 40D-t, de szívem szerint nem tanácsolnám a vételét kezdőknek- hacsaknem cserélték ki a zárat benne, nem ment túl 30.000 expón vagy alapból nem a jobbik fajtával szerelték. Kellemetlen tud lenni, amikor egy gépben meghal a mechanika, amit 40-50 ezer forintért cserélnek, miközben a gép is annyit ér. Ezt hívják gazdasági totálkárnak. Bár korosodik, így a nagy része már elhagyta a veszélyzónát, óvatosan azért lehet.

Szóval így néz ki a felhozatal a Canonnál. Gyakorlatilag csak pár kerülendő darabot lehet felsorolni, amik nem feltétlenül ár/értékarány bajnokok, meglehetősen korosak, vagy a megbízhatóságukkal akadhat gond- persze, ha ingyen akarják hozzánk vágni, ne rohanjunk messzire.

A képeket a dpreveiw oldaláról kölcsönöztem, mert még mindig lusta vagyok összevadászni a gépeket, pár kattintásért- remélhetőleg nem küldik rám a CIA-t.

Legközelebb megnézzük mit kapni a Nikonnál- választék akad ott is bőven.

Na... 

 ...az úgy volt, hogy a jelenlegi munkámból kifolyólag kölcsön kellett kérjek egy telét, hogy ne kelljen belemászni a jónép szájába, miközben lesifotókat csinálok az éjszakai pillangókról, de sajnos nem volt senkinek EF bajonettes ojjektvívja akitől lett volna pofám kölcsönkérni, így inkább egy komplett APS-C felszerelést tarháltam nagybátyámtól. Ha már nálam volt két árban közel azonos felszerés, egy Canon 550D + 18-55 IS + 55-250 IS (a váz használtan nagyjából 110.000 huf, az obik 19.000 huf ill. 45.000 huf körül mennek, míg az 1D mk2 most kb 120 rongyot ér), akkor gondoltam össze is hasonlítom a saját kezűleg összeguberált cuccommal (Canon 1D mk2 + Tamron 28-75/2.8 nagyonsokérthetetlenjelölésmögötte + Canon 50/1.8mk2 plastic fantastic). Kérdések amik bennem felmerültek: fejlődött -e a technológia 6 év alatt annyit, hogy képminőségben lenyomjon egy belépő cucc egy ex-pro gépet? Lehet -e látni a különbséget az 1.3-as szorzó faktorú és 1.6-os croppal rendelkező gép DOF-ja között (most nincs idő elmagyarázni mi micsoda, tessék a lépést tartani és közben túrni a wikipédiát)? Mit raknak a mekis hamburgerbe, hogy ilyen egészségtelen fos? Mulder apja tényleg a Cigarettás férfi? Meg ilyenek... röviden: Igen. De mire?