Na, mivel alapvetően lusta ember vagyok és mivel egyre többen kérik ki a tanácsomat, mit vegyenek N- összegért, így inkább ide összeírom aztán majd ezt linkelgetem- meg aztán ti linkelitek tovább az okosságot. Nem szentírás, csak a véleményem, úgy, hogy több tucat fényképezőgép és objektív adásvételét bonyolítottam le saját, vagy más részére, közel 6 év alatt- közben használtam is őket, a sajátokat munkára is. Vitatkozni lehet majd, legfeljebb jól arconnevetlek.
Az árak 2014 július havában érvényesek- azt tükrözik, átlag mennyiért lehet az adott géphez jutni, más kérdés, hogy sok eladó jelentősen túlárazza a portékáját, mert képtelen elfogadni az értékcsökkenés fogalmának realitását. Ha oda kerülünk, mi ne legyünk ilyenek.
Alapvetően a két nagy márkával foglalkozik majd a cikk, persze vehetsz Pentax/Sony/Olympus stb. gépet, más kérdés, hogy alkatrészt/ kiegészítőt nem fogsz hozzájuk túl sűrűn találni, illetve aki rendszerben gondolkodik, nem akar különcködni miniatűr különbségekért, meg nem bújuk az "életérzés" buja szava mögé.
Egyelőre csak a gépeket nézzük, objektív majd máskor.
Lássuk mi van a lista alján: 25-50 ezer forintért juthatunk hozzá az első valamire való gépekhez. A lista bő, nagyon is, nézzük hát mit érdemes:
Kezdjük a Canon háztájékán:
Alsó szegmens:
Egy rakás 3 és 4 számjegyű váz (350D-től kezdve az 550-ig, néha befigyel egy-két 600-s is száz rongy alá, no meg a 1000D, 1100D is itt tanyázik).
Egyik sem szenved komoly típushibától, de megbízhatóságuk nem éri el a haladó gépekét. Expógomb, zár, tárcsák, gombok mind hajlamosabbak egy kicsit a leromlásra és a felépítésük sem olyan tökös mint egy harckocsié.
Ha már ki kéne emelni közülük valamit, akkor a 350D-t megemlíteném. Fapados, 8 megás, kis kijelző, béna fogás, semmi extra, teszi a dolgát és mindezt olcsón, 20-30 ezer pénzért, már ha van- mostanság ritka lett, mert koros darab, elhasználódtak, de 20 rongyot simán megér. Ellenben a 400D-ből állandóan van jópár a piacon, kezdetnek pont megteszi, az átlag 40 ezres árával.
Netán egy jó 550D-t valaki? Elterjedt, 18 megás CMOS szenzor dolgozik benne, (ugyan az mint a 7D-ben is), tud videjót (már akinek számít, nekem nem nagyon), használható 3200-s ISO, átlagos AF, szép nagy a kijelzője. 65-80 ezer forintért már lehet kapni. Egy ilyet szoktam tartalékba kölcsönkérni, ha olyan a buli, hogy 1 gép nem elég- nekem átjött, megéri a pénzét.
Jellemzők és árak:
350D: semmi extra, 8 mpixeles szenzor, 7 pontos AF, kis kijelző, béna fogás, ellenben strapabíró zármechanika jellemzi. Gumibékás expógomb (csakúgy mint az összes többi 3-4 számjegyű váznál) ami hajlamos az elkoszolódásra, elromlásra. Fényt leképezni jó, még ha 2005-ben is látta meg a napvilágot. 20-30.000 Ft
400D: kapott egy kis faceliftet, nagyobb kijelzőt, 10 megás szenzort és nem túl hatékony szenzortisztítást, no meg egy 9 pontos AF rendszert. Mostanság sok van a piacon, nem rossz gép az áráért. 35-45.000 Ft
450D: újabb ráncfelvarrás 2008-ból, 12 megás szenzor, 3,5fps- sorozat, és beköltözik a Live View a gépbe. 50-60.000 Ft
500D: 2009-es kiadás, 15 Mpixeles az 50D-ből örökölt szenzor, már Iso 3200-as max érzékenység, amit ki lehet terjeszteni 12800-ig(!!), jobb kijelző, 1080P-s videó, beépített mikrofonnal. Bagó érte az a 60-75.000 Ft amiért hozzájutni.
550D: a 7D-ből örökölt 18 Mpixeles szenzor, megint csak frissített kijelző, kicsit jobb videó, megújult fénymérés, 2010-es kiadásban. Pár ezer expó használat után ki merem jelenteni, hogy nem rossz cucc, a pénzét simán megéri. 65-85.000 Ft
600D: 2011-ben került a polcokra, kihajtható LCD-t kapott, meg vezeték nélküli vakuvezérlést, a külcsín igen, ellenben más lényegi dolog nem változott- akinek ezek nem kellenek, mehet az 500/550D irányába. Ára jellemzően 90-110.000 Ft.
1000D: Ultrafapad, gagyi műanyagból, közepes AF, 10 mpixeles szenzor, max ISO 1600, közepes kijelző, béna felépítés- de fényképezni tud. Ilyen is volt, vagy 2 hétig, utána elcseréltem egy full-frame nagylátóra. Nem rossz gép, könnyű és könnyen kezelhető, de nagyon fapados a kiadási évéhez képest (2008). Tarcsiba elfogadnám, de nem egy strapabíró cucc. Ára 30-45.000 Ft (kivéve, amikor 50 ezret akarnak elkérni érte, ami nevetséges)
1100D: Már nem annyira Ultrafapad 2011-ből, a lista elejéhez képest zsír új, jó eséllyel nem lesz leharcolva- 12 megapixel, ISO 6400, 720p-s videó, jobb AF és fénymérés, de a felépítés maradt a gagyi szinten. 50-60.000 Ft-ot kóstál, annyit azért simán megér.
Gyakorlatilag a fentiek közül bármelyik szóba jöhet 100 alatt, attól függ ki mennyit szeretne költeni rá. Ha a William Wallace által felszabadított skót vér csörgedezik bennünk, vegyük az éppen kapható legolcsóbbat, az is tud fényképezni, ellenben ha kell a Live-View, videó egyéb ficsőr, akkor meg csengessük ki azt a plusz többletet. Amit tudni kell róluk, ezek amatőr felhasználóknak készültek, ergo nem munkagépnek, a többségük nincs is széthajtva, de nem is mennek olyan sokáig mint a magasabb kategóriát képviselők, meg hát kisebb és sötétebb a keresőjük, nem esnek úgy kézre a gombok, s nem olyan acélos az AF bennük. Nagy átlagban a 3 számjegyűek 50-70 ezer expóig mennek, az Ezresek általában alul teljesítik őket, s korábban kell hozzájuk nyúlni.
Középkategória
20D: a második, profiknak/félprofiknak szánt digit tükrös (a 10D után) a nagy C-től 2004-ből. Ez már jöhet- felmegy rá az EF és az EFS is, sőt innentől minden kis-képkört kirajzoló gépre. Kis kijelző, jó fogás és ergonómia, közepes AF rendszer és sorozat és jó felépítés jellemzi, egy jó akksival simán elmegy 800-1000 expót egy feltöltéssel. A felbontás 8.2 megapixel, bárkinek elég, aki nem óriás plakátra dolgozik. A zár nagy átlágban 50-60 ezer képig megy el, de hallani 150-200 ezret futott gépekről is- azért ilyet agyonhasználtan nem vennék, max 30-40 ezer expóig. Ára jellemzően 25-35 ezer Forint körül alakul, többet ne nagyon adjunk érte, max ha most látta meg az első fotonokat, miután a gyárban bedobozolták.
Titkos tipp:
30D: a húszas ráncfellvart verziója, nagyobb és jobb kijelzővel, módosítatlan 8 megás szenzorral és AF rendszerrel, jobb zárral így simán elgurul 100 ezer képig, sőt inkább tovább. Strapabíró, korrekt darab 2006-ból, sok is van a piacon, alkatrész is van hozzá. Jó cucc- a zár élettartam miatt javallottabb mint a kisöcsi, a legalját 30 alatt megkapjuk a legjobb állapotúak sem mennek 50 fölött, szóval 30- és 45 ezer Ft között fogjuk megtalálni az igazit. Best buy 1.
40D: a következő változat, 2007-ből, 10 megás szenzorral, AF maradt 9 pontos, kicsit nagyobb bufferrel, kijelzővel és átdolgozott külcsínnel- ami még ma is modernnek hat, a zajkezelése kicsit fejlődött az elődökhöz képest, mondom csak kicsit. Egy nagy baja van, mégpedig a korai zárhalál, ami 16-20 ezer expó környékén éri. A Canon szerint nem típushiba, több ezer felhasználó szerint mégis. 50 és 70 ezer Forint között mérik- venni csak az utolsó szériából vennék, vagy zárcserélt és keveset futott példányt. Azért csak óvatosan.
50D: lassan, de biztosan le degradálódott az árszínvonala 100 ezer Forint környékére. Jó cucc. 15 megás szenzor, ami tud sRaw-t is, jó a fogása, felépítése is maradt a régi jól bevált masszív forma, 6,3 fps, az AF még mindig csak 9 pontot kapott, a zajkezelés, megint lépett előre egyet és a zár is jól bírja, úgy 120-150k expóig, hanem tovább. Liveview meg minden. 90-110 ezer Forintért mennek általában, néha alatta is. 2009-es kiadás. Így az ársáv tetején Erősen ajánlott.
Itt jönnek a képbe az ex-zászlóshajók:
1Ds,1Dmk2, 1Dmk2n: elpusztíthatatlan kivitelezés, ma napig elfogadható képminőség, kis kijelző, kiváló fogás, , rettentő jó AF, kiváló sorozat/ felbontás, ISO 1600-ig megfelelő zajkezelés, szép és tiszta kereső, nagy súly, nem túl felhasználóbarát gomb és menükezelés, rossz akksi jellemzi őket. Professzionális eszközök voltak a maguk idejében, sőt még ma is azok, de nem túl divatosak. A legtöbbjük sokat látott igásló, kicsit kopottak, sok expót rejt a zárszerkezetük (akár 500.000 vagy még többet elmennek), azok vették, akik pénzt kerestek vele- tehát munkagépek, ellenben ezek még egy atomháborút meg az azt követő nukleáris telet is túlélnék. A non plus ultra pedig, hogy SD és CF kártyát is kezelnek. Váó!
1Ds: az első teljes képkockás Canon gép, 2002-ből. 11 megapixel, max ISO 1250, 45 pontos AF, időjárásálló magnézium ötvözet váz, 3fps. Mindezt 100 ezer Forint körül mérik, hol sokkal több, hol kicsit kevesebb- épp még a keretben benne van. Sötétben nem túl acélos és zárat már nem cserélnek benne.
Titkos tipp kettő:
1Dmk2: ő a szívemnek szottya, a szenzora 1,3x kisebb mint egy Leica filmkocka, riport/sportra tervezték, 8.2 megapixelt tud, 8,5 fps(!!!) mellett és Iso 3200-ig kiterjeszthető az érzékenysége, de ISO 1600-ig ajánlatos csak használni- addig viszont lever bármit, ami nem full frame és nem újabb 2010-nél. Egy ilyet hajtok lassan 3 éve. Imádni való vas- ő izé alumínium/magnézium ötvözet. Kegyetlen, és nem csak a súlya. 80-tól 130.000-ig kérnek érte, rendkívül állapotfüggő- amit már csak a szigetelőszallag tart össze, vagy kisebb nyűgje van, netán több benne az expó mint egy random szennylapban a fedetlen kebel, simán megkapni 60-70-ért.
1Dmk2n: ugyan az mint az eggyel feljebb lévő, csak nagyobb kijelzővel- kicsit drágábban adják mint a sima Mk2-est. Állítólag nem bír annyit a zárszerkezete, mint a kiskijelzősnek- mondom, állítólag- de így is több százezer expót elmegy. Ár 110-160.000 között. Ajánlott ez is.
Lassan, de biztosan lecsorog a mágikus 100.000 Ft környékére a klasszikus 5D ára- legalábbis ami a leghasználtabbakat illeti. Rossz nyelvek szerint egy Full Frame szenzoros 20D (az AF rendszert tekintve mindenképpen). Mai napig jó képminőség, 12 megapixel (mihez nem elég? aki azt meri mondani, hogy több kell ennél, az ássa el magát egy nagyon mély pixelhalmazba) ISO 1600-ig versenyben van szinte mindennel amit ma lehet kapni. Najó, nem mindennel, de érezzük, hogy egy 2005-ös masina 2014-ben is odacsap. A tükör ki szokott esni belőle, erre figyelni kell, de a Camera kft. elvileg ingyen javítja a mai napig (típushiba). A benne lévő zár átlag 100-150.000 expónál dobja fel a bakancsot, de jó a túlélési esélye később is. Személy szerint megvenném 150k expósan is. Annyival már megkapni 100 rongy környékén- de hihetetlenül jól tartja az árát: anno 800.000 Huf környékén vették az emberek a boltokban, és ma, 9 évvel később a jobb állapotúakért elkérnek 150-160.000 Ft-ot, míg a szegény 1Dmk2 milla fölötti kezdő árával érkezett (kb. 1.1M Ft) és már jó rég kevesebbet ér a használt piacon. Azt is tartják még róla, hogy egy tejesüveget is felszigszallagozhat rá az ember, akkor is fasza képeket csinál- hála a nagy felületű szenzornak és a relatíve kis pixelszámnak. Erősen ajánlott.
Ha van pénzünk megfizetni a full frame objektíveket, a drágább alkatrészeket, az Egyes vázaknál a szar ellenben drága akksikat, és nem félünk használtságtól, nosza vadásszunk rájuk- nagyobb élmény velük fotózni és jobb képet is csinálnak mint bármi más, ezen az árszinten.
El kell hát döntenünk mit preferálunk:
Ultramini, fapad/félfapad, kocafotósoktól olcsópénzért, jó állapotban, de nem ütötték beléjük az IDDQD-t tervezéskor--> 1000D-1100D
Kis méret, ellenben évjárathoz mérten jó tudás, nem túl erős akkukapacitással, amatőr felhasználásra szánva---> 350D-től 600D-ig.
Közepes méret, jobb ergonómia, jobb AF, strapabíróság, csili-vili nélkül, 20D; 30D; (40D); 50D.
Blokktéglaméret. kompromisszumok nélküli cél a fénykép megszületésért, elpusztíthatatlanság, világverő AF rendszer és nagyobb méretű CMOS szenzor: 1Ds, 1Dmk2/n. A rettentően fontos lájvjút, érzékelőtisztítást, videjót, übermegapixelt még hírből sem ismerő gépek ezek- de meg kell fizetni, hogy egy ex-sztár kezét fogjuk, ha javítani kell, vagy egyszerűen csak jobb objektívet szeretnénk.
5D-t meg az vegyen akinek 5D kell.
Na akkor lássuk, hogy mit hagyjunk ott a polcon:
D30, D60,: ez a kettő őskövület, amit ugyanannyiért akarnak a nyakunkba sózni, mint egy 20D-t, és lassabb, butább, gyengébb konstrukció. Egyetlen előnyük, hogy kezelik a régi Sigma objektívek rekeszvezérlését- de nem ér annyit, hogy bajlódjunk velük.
Az 1Dmk1-et azért nem preferálnám, mert még CCD érzékelős, ami csak 4mpixel-t tud, sötétben elvérzik, mint egy vietkong akinek Rambó átharapta valamely ütőerét. És lassú, de nagyon. Egyetlen előnye, hogy 1/16000 záridőt tud- ami azóta is párját ritkítja.
10D: inkább ne, 2003-as cucc, csak EF bajonettes obik mennek rá, miközben APS-C érzékelő dolgozik benne. Nagyon régi, kevés a megkímélt, zárat sem cserélnek már hivatalosan bennük. Szóval inkább felejtsük el, és hagyjuk meg a gyűjtőknek ezt is.
300D: megintcsak felejtős. Széteső tükörmechanika (kb 15000 expónál következett be), általános lassúság és nagyonkígyó ezüst szín jellemzi. Gyakorlatilag az első, halandó emberek által megfizethető DSLR-nek szánták (2004), ez érződik is rajta- mára már a végletekig elkoptak.
Félve írom le a zárójeles 40D-t, de szívem szerint nem tanácsolnám a vételét kezdőknek- hacsaknem cserélték ki a zárat benne, nem ment túl 30.000 expón vagy alapból nem a jobbik fajtával szerelték. Kellemetlen tud lenni, amikor egy gépben meghal a mechanika, amit 40-50 ezer forintért cserélnek, miközben a gép is annyit ér. Ezt hívják gazdasági totálkárnak. Bár korosodik, így a nagy része már elhagyta a veszélyzónát, óvatosan azért lehet.
Szóval így néz ki a felhozatal a Canonnál. Gyakorlatilag csak pár kerülendő darabot lehet felsorolni, amik nem feltétlenül ár/értékarány bajnokok, meglehetősen korosak, vagy a megbízhatóságukkal akadhat gond- persze, ha ingyen akarják hozzánk vágni, ne rohanjunk messzire.
A képeket a dpreveiw oldaláról kölcsönöztem, mert még mindig lusta vagyok összevadászni a gépeket, pár kattintásért- remélhetőleg nem küldik rám a CIA-t.
Legközelebb megnézzük mit kapni a Nikonnál- választék akad ott is bőven.
