Na, örvendezzetek, mert itt jön az ige második felvonása a Nippon Kogaku háztájékáról. Megnézzük mit kapni az örök ellenségnél.

Itt az első rész, annak aki használt Canon DSLR-t szeretne.

Diszklémer:

"Az árak 2014 nyarán érvényesek- azt tükrözik, átlagosan mennyiért lehet az adott géphez jutni, más kérdés, hogy sok eladó jelentősen túlárazza a portékáját, mert képtelen elfogadni az értékcsökkenés fogalmának realitását. Ha oda kerülünk, mi ne legyünk ilyenek."

Hosszú lett és tudom, hogy te is ugyan olyan lusta vagy mint én, így még itt az elején megmondom a frankót:

Ha nem vágyunk másra, mint a lehető legolcsóbban tükrösgéphez jutni, akkor itt az eszköz a fillérbaszós D50/D70 képeben- kóstolónak jó lesz, s 25 ezerből megússzuk, sőt ha türelmesek vagyunk még egy alapobjektív (18-55 vagy valami régebbi fényerőtlen FF) is belefér ennyiért a keretbe.

Ár/érték bajnokként a D5000, a D90 és a D300 gépeket ajánlhatom nyugodt szívvel. A mai napig vállalható gépek, nem elromlósak és nem esnek kétségbe, ha csak egy 50 wattos lámpa világítja meg a stripperlány idomait a kedvenc bárunkban. D5000-t 50-60 mátyásért, D300-at akár már hetvenezer környékén kapunk. D90- Nomen est omen: 90 ezer Forintért vághatjuk zsebre. Tipikus esetek a Boldogan éltek, míg meg nem halt bennük a zár (vagy valami más) esetre. Meg kell venni, örülni és használni őket. Az 5100 is jó választás, a szenzorából kifolyólag, s nem is lesz vele gondunk- szintén 90 ezer környékén. Ajánlható még a 3100 is, ha kicsit újabbat akarunk mint a fentiek, képminőségre itt sem lesz panaszunk, csak a kidolgozós nem annyira örök életű.

Na, de nem ilyen egyszerű a dolog, van egy csomó alternatíva- bár koránt sem olyan vonzóak, mint a fenti 5 gép. Lássuk hát a bővített verziót.

Vágjunk is bele, kezdjük a kicsiknél- őket kapjuk meg a legolcsóbban:

(Megjegyzés: a Nikon nem olyan logikus a gépek elnevezésében mint a Canon, illetve itt érdemes megjegyezni, hogy a belépőszintű Nikon vázak, a D50 kivételével, mind hiányolják a beépített fókuszmotort, ami miatt a mai napig népszerű AF-D jelölésű objektívek, meg a külsős gyártók /Sigma, Tamron, Tokina, Quantray stb/) beépített fókuszmotorral nem rendelkező objektívje, csak Manuálnővér üzemódban működnek ezekkel a gépekkel. Értsd, neked kell Kézzel állítani az élességet ezekkel. Nikonnál AF-S, AF-I (ez nagyon ritka) jel díszeleg azokon, amik automatán állítanak élességet ezekkel a vázakkal, a harmadlagos gyártóknál kicsit bonyolultabb a helyzet, így ott külön kell ellenőrizzük van -e benne AF motor, ami kommunikál a vázunkkal (itt a Google lesz a barátunk).

Kezdőlányoknak tökéletes lehet a D50

Nikon D50: 2005-s kiadás, kb ugyan azt tudja mint a D70, csak kisebb és olcsóbb volt, meg pár extrát kihagytak belőle, úgy mint a felső státusz LCD világítást- éjszaka marhára hasznos, ha nem a barbis zseblámpánkkal kell megnézni mit tekergettünk el- mélységélesség ellenőrző gomb (na ezzel most jól odabaszott a Nikon, hogy kispórolta!), 1 tárcsa, kicsit butább fénymérés. 6 Mpixel, 5 fókuszpont, ISO 200-1600-ig használható szenzor, de ugyan úgy CCD, így kevés lesz a tudománya, ha nem a legkeményebb déli napsütésben akarunk tájfotózni. Ilyennel kezdtem a pályafutásom, szép emlékek kötnek hozzá, bájos darab, de mára már nagyon elkophatott mindene. A zár/ tükörmechanika 40-50 ezer képig szokta bírni, de kirívó esetek azért vannak- azért 80k-val a belsejében ne vegyük meg. Még van benne AF motor és felső státusz LCD, ami ezután kikopott az alsó szegmensből- mindkettő nagyon hasznos. 22-30.000 Ft környékén hirdetik, annyit meg is ér, ha itt kezdjük a DSLR pályánkat.

Nikon D40: most komolyan, még mindig azt az átkozott 6 Mpixeles CCD szenzort kapta, mint a D70 (2004), pedig itt már 2006-ot írunk. Sőt mint a Pentax, Konicka Minolta, Samsung korabeli(régebbi) gépei- pedig annyira azért nem egy nagy eresztés- nem a megapixel miatt, hanem mert úgy termeli a zajt, mint egy kecske a...  ....bogyót. Megint kisebb lett mint az előd D50, ebből már kispórolták fájó dolgokat is, mint a státusz LCD, AF motor, 2.5 FPS-t tud. Egyetlen előnye, hogy újabb, nem lesz annyira agyonhasználva mint az előzőek, meg végre szignifikánsan javult az LCD mérete, minősége. Ja meg nem bír annyit az akksija mint a régieké. 30-35.000 Forintért vesztegetik- hát izé, talán inkább egy keveset használt D50 ennyiért- képben ugyan azt tudja, de legalább meg lehet fogni, meg abban van AF motor.

Nikon D40X: ugyan az külső mint a sima Negyvenesé, de ebben már újabb, 10 Mpixeles CCD szenzor dolgozik A D80-ból származik). Meg kicsit jobb sorozat (3FPS). Kisebb újítások még vannak, de nem számottevőek- 30-35.000 Ft-ért mennek, úgy mint a sima- ha már a kettő közül kéne választanom, ezt venném, de csak azért mert újabb, ergo hamarabb akad a horogra keveset használt példány.

Nikon D60: 2008-at írunk, a D40X kicsit frissített kiadása, új képfeldolgozó rendszerrel és változatlan felbontású (10Mpixel) ami picit jobb képminőséget ígér. Kapott vibrátoros szenzortisztítást, ami akár még jól is jöhet, meg pár csilivili funkciót. AF, fénymérés, akksi kapacitás hasonló mint előtte, ne várjunk egyiktől se csodát, de teszi a dolgát. 30-40.000 Ft körül mennek- talán a legjobb vétel, ennyi pénzért- persze csak ha nem akarunk AF-D objektíveket alkalmazni, mert akkor felvesszük vele a szopóálarcot.

Nikon D3000: mivel 2009-ben elfogyott a számkészlet (D60 után ugye jött volna a D70, a D90- utána a D100, de olyat már régen csináltak), új jelölési rendszer után kellett nézni- így lett a D60 utódja D3000. A képérzékelő maradt a régi 10 Mega felbontású, és még mindig az a nyamvadt CCD(most komolyan, miért kellett eddig erőltetni?), de nagyobb, 3 colos LCD-t kapott, meg 11 pontos AF rendszert (a D90-től), esetleg a kezdőlányoknak szóló, beépített turista kalauzt nevezhetjük előrelépésnek, ami lépésről lépésre elmondja hogyan nyomjuk meg a gombokat és azok mit jelentenek (kackac). 40-50.000 Ft-ért tehetjük a magunkévá, de az AF-en kívül ne számítsunk szignifikáns pozitívum cunamira, az elődökhöz képest.

Titkos tipp:

Megéri a pénzét, nem is túl régi és csak egy kis kompromisszumot kíván a D5000

Nikon D5000: Na végre valami! Itt 2009-ben vált ketté a legalsóbb szegmens a Nikonnál- ez már kicsit tökösebb mint a D40-60-3000 sor, 100.000 expóra tervezték a zárát, jó a fogása, és a D90-ből örökölt 12 Mpixeles CMOS szenzorával jött, (ISO 200-tól 3200ig használható, Raw-ban egész jó a teteje is, sőt 6400-ig terjeszthető ki- 1600-ig bármikor nyugodt szívvel használható), kiváló dinamika átfogással, szintén a D90-ből származó 11 pontos AF rendszerrel, 2,7" kihajtható LCD-vel, HD Videjó/lájvvjú, csendes mód meg zabszalma.  Lófasz meg estifény az a 50.000 Forint amiért már hozzájutni, 65-ért már a legjobbakat vágják hozzánk. 55-65 között bukkanhatunk rá a korrekt darabokra. Szépséghibája, hogy ebben sincs AF motor. Ciki- de legalább ma már vannak olcsó és jó AF-S objektívek, nem úgy mint a D40 idejében. Ha van egy bő ötvenesünk egy Nikon gépre, hát őt vegyük!

Nikon D3100: a legalsó szegmens 2010-ből, mindent tud, amit akkor a marketingosztály megkövetelt: szép LCD, liveview, full HD videó-ehhez dedikált gomb, csinos pofi,14 megapixeles felbontás. De ami nekünk fontos, végre ez is megkapta a CMOS technológiát és a vele járó zajtalanságot (a CCD-hez képest persze), meg 11 pontos AF rendszer dobog a keresőjében. Családanyák is elboldogulnak egy ilyennel, nem fejtörő a kezelés. Persze fergeteges ergonómiára ne számítsunk, ez sosem volt az a kategória. 60-65.000 Forintba kerül, egyáltalán nem elavult, ellenben megéri az árát.

Friss hús, 100 rongy alatt és még ajánlható is D5100

Nikon D5100: szintén megér egy misét, a 16 megás CMOS szenzor, amit a D7000-ből örökölt. Legjobb képminőséget biztosítja a brancsban, sőt az egész cikk gépei között- főleg magasabb érzékenységen veri kenterbe a többieket. ISO 6400-on is merném használni, 3200-ig meg szinte bármikor fel lehet tekerni és embertelen ISO 25600-s tartományra is ki lehet terjeszteni- persze az már annyira nem kajak, de ha épp egy Alien-t akarunk lekapni, miközben jó igényesen Fekete Pákót zabálja egy beomlott uránbányában, akkor hasznos lehet. Amúgy kb ugyan azt tudja mint az előző széria (AF, sorozat, forgatható kijelző), csak bénább a fogása illetve jobb videjót csinál. 85-95.000 Ft között adják, sőt még boltban is lehet kapni, 120 ezer környékén. Ajánlott ő is!

Nikon D3200: 2012-t írunk, szinte tegnap volt amikor megjelent. A szokásos marketingakció után dobták a piacra (kicsit jobb videó, 1 FPS javulás a sorozatnál, natív ISO 6400), illetve kapott egy 24(!!!!) megapixeles CMOS szenzort- amit a mai napig nem tudok értelmezni a valós számok halmazán. Ekkora képpont mennyiséget egy APS-C méretű szenzorra sűríteni értelmetlen balgaság, marhaság, idiótaság. Nincs azaz alap kitobjektív, ami ennek legalább az 50% ki tudná használni, és nincs az a Feri a panelkettőből, aki egy ilyen géppel akarna óriás plakátot nagyíttatni. Legalább egy 70-200/2.8 VRII, vagy egy 35/1.4 kéne elé, hogy érjen valamit az a 24 megapixel- de olyat ki csavar fel egy ilyen gépre? A megfeszített vérnyúl a kereszten! Hát tényleg ennyire benyeli a nép a marketing dumát? Ennél nagyobb parasztvakítás már csak az AA szűrő levétele volt. Szégyelljük magunkat! A trend azóta se állt le, mert kell a sokmegapixel a népnek. Akinek D3100 kell, csak húszonnégymegapixellel, az vegye ezt és legyen boldog az óriásfájlaival amin GonoszHerpeszesÖdönke pózol egy levágott halfejjel a szájában. Amúgy 75-90.000 Forintért hajítják utánunk.

Na egy kisebb idegösszeomlás után, amit minden értelmileg nem sérült olvasó elszenvedett velem együtt a 3200-s után, nézzük a középosztályt.

Nikon D100: az első félprofiknak szánt gép, ami nem blokktéglaméretű 2002-ből amit a F80-s filmes gépből fabrikáltak. Lithium akksi, 6 Mpixeles zajtermelő CCD szenzor, kicsi, 1.8" LCD kijelző, 1/4000 max zársebesség. Nem egy nagy eresztés ma, de megjelenésekor jó cucc volt, kár, hogy 2 év múlva a kistesója, a D70- bealázta, gyakorlatilag mindenben. Mivel egy őskövület, sőt még profiknak is szánták, akik aktívan használták szinte biztos, hogy agyon van harcolva, de legalább többet is kérnek érte mint ér. 30-50.000 Ft között bukkan fel, de személy szerint nem gondolom hogy annyit ér- max 20-25 ezret adnék érte, ha nem a Tajgetosz szélén ücsörög, széjjelvert burkolatában.

Nikon D70/S: a Nikon által gyártott első, a pórnépnek szánt gép. Mint fentebb említettem, szinte mindenben megelőzi profibb testvérét, bár az érzékelő ugyanaz a 6 megás CCD, csak nem olyan erős AA filterrel. Jobb max zársebesség (1/8000), jobb vakuszinkron (1/500), kicsit jobb LCD-főleg az S verziónál ami 2" LCD-vel jött, meg kicsit gyorsabb mint a sima, és még olcsóbban is adták mind a Százast. 5 Af pont,  3fps, 2 tárcsa. A szakik szerint 50-60.000 expót bír a zár, utána megcsappannak az esélyei. Pentaprizmás kereső, beépített AF motor, korrekt fogás és akksi. Anno jó gép volt, ma 2014-ben elég fapados, de exponálni még tud, ha megfelelő mennyiségű fény áll rendelkezésére nem is csinál rossz képet- de ISO 800 fölött megáll a tudomány, főleg jpg-ben. 25-35.000 Ft-ért lehet hozzájutni. Nem rossz cucc, de már elég koros- csak kezdőknek, vagy nagyontartalék váznak!

Nikon D200: na annak idején, 2006-ben igencsak pro gépnek számított, tudott mindent ami csak kellett egy haladó felhasználó számára. Időjárásálló magnéziumötvözet váz, jó fogás, jó kereső, aránylag gyors sorozat (5FPS), 10 megapixel (sajna csak CCD), 11 pontos af rendszer, jó fénymérés, Ai objektívekhez való gyűrű, strapabíró 100.000 expót gond nélkül kibíró zárszerkezet. Nem rossz cucc, nem rossz cucc, ISO 800-ig bőven használható, utána már csak kompromisszumokkal. Itt jelentkezett először a felsőbb kategóriás Nikonok típushibája, a markolat gumijának nyúlása, ami szinte elkerülhetetlen- néhány tízezer forintért cserélik. Ha azt nézzük ez egy felsőközépkategóriás gép, nem rossz az a 70-80.000 Ft, amiért mostanság árulják, de ha csak a végeredményt vesszük figyelembe, mégpedig, hogy kevesebb pénzért jobb képminőséget kapunk (D5000 ≈ 50.000 Ft) akkor annyira nem nagy biznisz.

Nikon D80: 2006-ból származik, kicsit pofásabb D70, nagyobb LCD-vel, 10 megás szenzorral, SD kártyát szív magába, D200-ból örökölt Af rendszerrel meg fényméréssel, s a képfeldolgozó szofterreé meg keresővel. de már már csak az 1/4000-s minimális záridőt tudja, 1/8000 helyett. Ciki, de ez van. Mit gondolunk, milyen képérzékelő van benne? Hát persze, hogy CCD! Pfúj! Minden esetre nem olyan rossz gép, most pl hirdetnek egyet 142.000 expóval- ami jelzi, hogy már tartósabb a zárszerkezet mint a Hetvenesben. 35-től 50 ezerig vesztegetik őket.

Titkos tipp 2: 

Mi az, fekete, kis pirossal és fehérrel, ha feldobod és leesik nem kell eltemetni? Nikon D300

Nikon D300: a középkategória (félpro) királya volt 2007-ben, nagyon baba gép- 12 Megás CMOS lapka, ISO 200-3200 tartomány, 6FPS sorozat, strapabíró fémváz, élőkép, jóféle LCD és 150 ezer expóra tervezett zár, 51 pontos AF rendszer, jó fénymérés. Mindenben felülmúlja az elődöket. Mindenben. Így 7 év eltelte után mai napig használják igen komoly cégek és profi fotósok, mert ez egy tökös cucc- egy baja van, mint minden Nikonnak: Jpg-ben sárga árnyalatba hajlanak el a színek (fehérek), a tördelők gyűlölik is- bár magára vessen az, aki egy ilyen masinát Jpg-ben használ, mert Raw-ban simán korrigálható. Szent habakuk! Ma az induló ára 65.000 Ft! Najó, ennyiért még csak a leghasználtabbakat (150-200 k expó) vagy kis nyűggel rendelkezőket kapjuk meg, de 90-100.000 Ft-tól már a közepében turkálunk, 120-ért meg az alig használtakat hajigálják. Egyértelmű a választás azoknak, akik a strapabíróságot kedvelik és a (fél)profi kategóriára esküsznek. (PS a guminyúlás őt is sújtja!)

Titkos tipp 3:

Ár érték bajnok volt már megjelenése pillanatában is, ma meg méginkább. D90

D90: ez egy olyan gép, ami minden fityinget megér, amit ráköltünk. 2008-as kiadás, úttörő a maga nemében- a világ első DSLR-gépe ami videó felvételt kínál- ráadásul HD-t, de nem ez a fő vonzereje (legalábbis remélem): papíron ugyan olyan 12 megapixeles CMOS szenzor van benne mint a D300-ban, gyakorlatilag egy másik típus, ami magasabb érzékenységen elpicsázza a nagytesót. Ezen kívül egy tök jó gép, kézreálló vázba csomagolva: 200-3200-s érzékenység tartomány, s nem kell féljünk felcsavarni ha leszáll az éj. 4,5 FPS sorozat, 100.000 expóra tervezett zár- ami akár jóval többet is elcsattoghat- szépebb kijelző és kereső mint az elődnél. Summázva: egy valódi középkategóriás gép, ami képminőségben veri a nagy öregeket (D200, D300, meg az Egyszámjegyű vázak), persze kezelhetőségben és kialakításban nem érhet fel hozzájuk. Talán a legjobb vétel, amit 100.000 Ft-ért, de inkább alatta kaphatunk (80-110.000 Ft között mozognak). Uccu neki!

A felső osztály:

Szarügy, de szívem szerint nem tudok megnevezni egyetlen ex-zászlóshajót sem, amit magamnak megvennék ebben a kategóriában. Nem azért, mert nem lennének jó gépek, hanem mert adott pénzből tudnék olyat venni, ami korosodó fémtestüket játsznyi könnyedséggel küldi a porba, hamvas CMOS lapkájával és feldolgozó szoftverével. Azért nézzük mi van a piacon azoknak, akik a megjelenésre adnak.

Nikon D1/H/X: 1999-ben debütált sorozat, masszív vázban már fénykorukban sem túl jó aksikkal, mai szemmel miniatűr kijelzőkkel, 2,7 (D1/H) 6 (X) megapixeles CCD szenzorokkal, 3 FPS sorozattal meg ilyesmi. Amint megjelent 2001-ben a Canon 1D nagyobb szenzorával, kenterbe verte a Nikonokat, az 1DS meg főleg- felépítésben igen, de semmi másban nem voltak egy ligában- persze csak ha a puszta számokat nézzük. Azért képelni lehetett velük, főleg, hogy igazi fényképeszek használták őket.  Max gyűjtőknek ajánlanám, de nekik meg úgy is felesleges. Amúgy 40-50.000 Forintért árulják.

Nikon D2H/Hs/X/Xs: ha már nem tudta felvenni a versenyt a Nippon Kogaku a Seikikōgaku kenkyūsho-val, legalább különféle típusok számában lenyomta az ősellenséget.

A H illetve a Hs a sportfotónak lett szentelve, 4 megapixellel meg 8Fps sorozattal, jó AF rendszerrel, nagyon béna magas ISO teljesítménnyel (kissé ciki, hogy a 2 év kellett hozzá, hogy a Nikon kihozzon egy gépet ami megpróbált konkurálni az Canon 1D-vel, ami 2001-s). Persze az ergonómia, a jó sorozat és AF meg a profi kialakítás azért a mai napig megállja a helyét, de ami a legfontosabb lenne, képminőségben nem rúghat labdába 2014-ben. Persze van az a felhasználási profil, amire jó lehet (nappali sportesemény), de elég szűk az a réteg, akinek megteszi. 65-70.000 Ft-ért próbálnak megszabadulni tőle.

Nagy pofája van, de a ringben középszerű

A D2X és Xs 12 mpixellel jött, ez már ugyan CMOS érzékelős, de még mindig APS-C méretű és a képfeldolgozó rendszer sem kezeli túl jól kevés fényt. 11 pontos AF, 5Fps meg minden. Hát izé, 2004-ben a 12 mega igazán komoly fegyvertény volt, de csak alacsony érzékenységen tudott ligában maradni a Canon 1Ds-el meg az 1D mk2-vel, arról nem is beszélve hogy azok nagyobb illetve sokkal nagyobb szenzorral rendelkeztek (amit ugye nem kell megmagyarázzak, hogy miért is jobb?). A 1Ds Mk2 meg egyenesen lesöpörte a pályáról. Űrtechnika mi bazmeg? A NASA-nak azért jó volt, mert mégiscsak felvitték az ISS-re, meg ide-oda, szóval annyira azért nem szar cucc, csak ha van jobb olcsóbban, akkor miért ne azt? Irtózatos 160.000 Ft-ért (vagy a felett) kínálják, de néha lekacsintgat az áruk 100 rugó környékére- annyit azért még megérhet annak, akinek kell a tökös kialakítás, a 12 megapixel, de nem megy ISO 800 fölé (többet nem is tud kicsikarni magából). Százhatvanat ma nevetséges volna kiadni érte, amikor egy baba D300 megveri a Sötétben (meg mindenben) olcsóbb, könnyebb és jó eséllyel kevésbé használtabb. Kinek éri meg mégis? Akinek kell a tankszerű kialakítás, profi ergonómia, 12 mega és csak alapérzékenységen használná. Kik ők? Hát a tájfotósok és a stúdióba zártak. Ja meg persze a papapapapapartyfotósok, akik a piacon vett tökeredeti Dolce & Gabbana napszemcsijükben feszítenek a dizsi előtt az éjszaka kellős közepén és a tinibukszákat vakuzzák telibe a kínai vakujukkal.

A választás megint ránk van bízva:

- ha fillérbaszós gépre vágyunk, akkor a D50 és a D70 nem túl lezúzottan megteszi, tanulgatni jók lesznek azok is, illetve azért is olcsóbbak mint a hasonszőrűek, mert több olcsó objektív közül válogathatunk, hiszen van bennük AF motor.

-ha minél kisebb méret kell, ellenben jó képminőség meg a sok sok fotózáshoz nem igazán kapcsolódó képesség (pl videó) akkor D3100/ D5000/ D5100 trió közül lesz valamelyik a nyerő.

- ha kicsit komolyabbat szeretnénk, ami nem esik ki a kezünkből és még egész jól is kezelhető, akkor a D90 lesz a mi gépünk.

- ha pediglen az elpusztíthatatlanság felé kacsintgató gépre vágyunk, akkor vadásszunk le egy közepesen lehajtott D300-t.

A többi? Van az a pénz és makulátlan állapot, amiért megérheti őket választani, de nem sok logikus érv szól mellettük.